Ez a vasárnap egy kicsit másképp indult, mint a megszokott! Négy órával korábban kellett kelnem, de ettől függetlenül valamiért kellemes nyugalommal ébredtem! Szombat este 20 percet készülődtem, mert már rutinból pakolok 🙂 és hova készülődjek többet!? Igaz, Átol Peti barátom egy kicsit kavarta a dolgokat, de mint utólag kiderült, jól kavarta. Már egy hete fűzött, hogy induljunk el a III. Fekete sügér fogó versenyen a délegyházi IV-es tavon, de nem akartam részt venni, mivel hozzá képest én jelentősen kevesebbet Fekázok. Ő szinte hetente Fekázik az egész szezonban, én még csak egyszer voltam itt tavaly, akkor is csak egy darabot sikerült akasztanom. OK, hogy a tartózkodási helyüket a tavon és a csalit nagyjából tudtam, de az nem valami sok, igaz több mint a semmi. Aztán megelőző nap beadtam a derekam és nekivágtam, mit veszíthetek. Csak tapasztalatot szerezhetek ezzel az akcióval. De a sors vagy Peti úgy hozta, hogy mégsem vele indultam, hanem másik kedves pergető társammal Aulich Valentinnel. Ami persze nem okozott gondot csak „megoldást”. Hasonló gondolkodásmód mellett, ki kell bírni egymást, mert mi, egyesek szerint, nehéz esetek vagyunk. A reggel két csónak felakasztása Pesten és irány a pálya Délegyházára! Igen, két csónakot vittem egyszerre egy 5.0-ás műanyagot plusz ráfordítva egy 380-s gumit. Kicsit késve érkeztünk meg a regisztrációra, de ettől a brigádtól már megszokott dolog ez. Gyors bepakolás, reggeli, sorsolás és irány a víz. A 13. rajtszám maradt nekünk, ezt sokan megmosolyogták, de én bíztam benne, mert nekem ez nem szerencsétlen szám. A Víz   Útra keltünk hát a nagy vízen és az eredeti tervvel ellentétben nem jobbra, hanem balra vettük az irányt, mert a kapott pályarajzon feltűnt, hogy nincsenek letiltva a „Tuttí” helyek. Az első tuti helyhez érve már az egyik horvát csapat kapta is ki az első Fekáját. Ez ránk nézve nem jó jel, mert a kiszemelt helyen fogják, és fogják! Így tovább mentünk a vízen keresve a többi Valentin által ismert haltartó helyet. Meg is találtuk a jó haltartó helyeken a halakat, csak hiába láttuk és dobáltunk a szájuk elé, nem voltak étvágyuknál, pedig a legfinomabb Savage 14 cm-s sendaal angolna „gilisztát” középen keresztbe horgozva, 2-3g-os csúszó ólommal kínáltuk fel. Sendaal megtűzve! 2 grammos csúszó ólommal felszerelve   Tudom nem erre találták…

tovább