Közzétéve:

Wobbler analízis! Melyik a jó wobbler!?

Az első példán egy Cormoran Deep Diving-on jól látható,hogy a felfüggesztési pontok gyakorlatilag csak millimétereken keresztül csatlakoznak a testbe.Ez a leggyakoribb hiba a két félből összerakott fröccs-öntött wobblereknél.A gyártási folyamat során a test felébe belepakolják a felfüggesztő karikákat,a tőkesúlyt és a terelőlemezt,majd egy speciális ragasztó és egy mini-olajprés segítségével összenyomva tartják a felületeket,a ragasztó megkötéséig.Ezután jön a festés és egyéb műveletek.
Összességében három szempont is van,ami alapján kijelenthetjük hogy ez a típus bár nagyon fogós,de nem felel meg a konstrukciós követelményeknek.Első a felfüggesztő karikák nem megfelelő,gyenge rögzítése.Második az hogy mindezt, két fél test összeragasztásával hozták létre.Sok műanyagtestű wobbler mondható nagyon jó minőségűnek,de ezekre mind igaz hogy a gerinc egy darabból áll és végtelenítve van a testben.A harmadik hiba pedig nem más,mint az a tény hogy nem tudunk semmilyen beavatkozást eszközölni ahhoz,hogy műcsalinkat megfelelő kondícióba tudjuk hozni!Természetesen ez sem véletlen!Ha egy wobblerrel végig lehetne dobálni egy emberöltőt,akkor azt hiszem a műcsali gyártó cégek becsukhatnák kapuikat.
*******
Nézzük a következő példát.Egy Rapala Husky Jerk 14cm,20gr-os típusát.

 

 

Jól látható hogy ha lehet ilyent mondani,itt még rosszabb a helyzet.Ugyancsak két félből összeragasztott testről és fröccs-öntött konstrukcióról van szó.De alapvető hibaként a felfüggesztési pontok elhelyezkedése megegyezik azzal a szöggel ami a wobbler terhelésekor a felfüggesztési pontok kiszakadásának irányát jellemzi.Érthetőbben a wobbler felfüggesztési pontjai nem kaptak ú.n. törésszöget hanem az elhelyezkedésük alapvetően megegyezik a kiszakadás irányával.Ráadásul maguk a felfüggesztő karikák annyira gyenge anyagból készültek hogy minimális terhelés hatására már mozogni-lötyögni kezdenek.Ezt az első terhelést tökéletesen elvégzi egy akár pár kilós harcsa vagy süllő is ha tegyük fel a hasi horog az alsó míg a faroknál lévő horog a felső szájszegletbe akad.Ha van ilyen,nem használt vagy sérült modelletek egy kombinált fogó segítségével ti is elvégezhetitek ezt a tesztet.
Azt hiszem nagyon meg fogtok lepődni…
******
A Következő példa egy Rapala Risto Rap Deep Runner.

 

 

Az eddigiekkel összehasonlítva ez a típus első ránézésre jónak mondható.Azonban vizsgáljuk meg egy kicsit közelebbről a dolgot.
Mint tudjuk ez a típus balsafa alapanyagból, 1 pontos tőkesúlyozással és terelőlemezbe ragasztott első felfüggesztési ponttal rendelkezik.A hasi felfüggesztési ponton,mint ahogy azt a kép is jól mutatja,semmi probléma nincs, hisz az magába a tőkesúlyba van bele impregnálva,így várhatóan maximálisan bírni fogja a rá váró terheléseket!
De sajnos ez a wobbler is támadható.Láthatjátok hogy a farok felfüggesztésnél csak egy darabig van visszavezetve a gerinc a testbe.Az előző példából már tudjuk hogy a gerinc anyaga nem túl jó minőségű.Ez ennél a típusnál is így van.A fárasztás közbeni folyamatos csavaró-tekeredő mozdulatokra(amik pl. a harcsát jellemzik) a legtöbbször elenged vagy megtörik a balsa test és mivel lényegében maga a test volt a farok felfüggesztési pont mondjuk úgy támasztéka(hisz ebbe volt beágyazva) a test és a gerinc elkezd külön mozogni.Ettől a ponttól már csak egy lépés kell hogy a gerinc a testből kiszakadjon és ha ez megtörténik szinte biztos hogy ki is fog egyenesedni.
A másik, képen látható hiba visszavezethető magára az alapanyagra.Az első,terelőlemezbe ragasztott felfüggesztési pont úgy gondolom hogy elég erős és stabil egy nagy testű hal fárasztásához is.Azonban maga az alapanyag az ami a problémát jelenti.Tudni kell hogy ezeknek a terelő lemezeknek van egy ú.n. nyél részük,mellyel gyakorlatilag csatlakoznak a testben,az erre a célra kialakított ágyazattal.A terelőlemez nyél része egy speciális ragasztóval csatlakozik az ágyazathoz.Magát az ágyazatot egy lyukként képzeljétek el a balsa testben.
Na ez az a rész,ami legtöbb kellemetlenséget okozta.Nem szeretném ismételni önmagam,de csak azt tudom mondani hogy a terelőlemez egy-két kisebb csavaró-tekerő mozdulat hatására egy az egyben kiszakad és mind halunkat mind műcsalink fennmaradó részét elveszíthetjük.Nem egyszer történt meg hogy egy leakadás után csak a kiszakadt terelőlemezt tudtam kihúzni és nem értettem hogy lényegében mi is történt.
Lássunk még néhány példát.
*******
Rapala Skitter Pop.9cm,16gr

 


*******
Rapala Skitter Prop 9cm,9gr


*******
Rapala DT Dives To 10cm,17gr


*******
Rapala Tail Dancer 9cm,13gr

*******

 

És végül lássunk néhány ellenpéldát.Az itt látható modelleken jól látható hogy a belső gerincezés vagy teljesen vissza van vezetve a testbe,vagy össze van forrasztva.
Tökéletes konstrukciós adottságokkal rendelkeznek.Bátran ajánlom őket!

Salmo Floating 7cm

 


*******
Ugly Duckling 4(!) cm,4gr


*******
Ugly Duckling Sinking 5cm,5,5gr

*******

 
Végezetül engedjétek meg hogy néhány szóban összegezzem, hogy véleményem szerint mik azok a jellemzők,amik egy jó konstrukciójú wobblert jellemeznek:
-megfelelően erős alapanyaggal rendelkeznek
-alapanyaga (amennyiben nem műanyag),víztaszító,azaz nem szívja meg magát vízzel(hab,polietilén,poliészter)
-a belsejükben található gerinc,jó minőségű acélból készül
-a belsejükben található gerinc végtelenítve,vagy leforrasztva van
-a belsejükben található gerinc nem közvetlenül a testbe ágyazva,hanem külön merevítő ágyazatban helyezkedik el.

 

Ti is láthatjátok hogy ezek nem túl komplikált és összetett dolgok.
Hogy akkor ez ennek ellenére miért nem így történik a legtöbb gyártási folyamat?
Azt hiszem erre is sejtitek a választ.

Forrás : horgaszszerviz.hu