Közzétéve:

VilágBajnokkal egy csónakban

A VilágBajnokkal egy csónakban (végre)

Nagyszerű élményben volt részem a hétvégén, szerintem nagyon sok horgász ember álma vált valóra. Szombat lévén megint pecázást terveztünk Alpárra, csak most egy kicsit más kép alakult, mint szokott. Délelőtt rám telefonált Szegedi Gyuri (a tavalyi pergető világbajnokság egyik győztese), hogy Tiszakécskén van szülinapi buliban, és ha nem gond „bepofátlankodna” a csónakunkba, ha már van egy kis szabad ideje. Gyors telefonálgatásba kezdtem, hogy szerezzek egy nagyobb csónakot, mint a miénk, mert abban hárman nem lehet elférni. Sikerült is szereznem, ezért tudott velünk jönni. Azért örültem ennek a megkeresésnek, mert mindig csak a versenyeken találkozunk és beszélgetünk csalikról, technikákról, de ilyen esetben, mint a mostani, sokkal nyitottabb, őszintébb beszélgetéseket lehet folytatni. Gyuriról annyit kell tudni, hogy velem egyidős srác, aki nagyon laza és baromi jókat lehet vele dumálni.
De vissza a pecához.
Megbeszéltük, hogy a kikötőben találkozunk. Ott gyorsan bedobáltuk a cuccokat és végül is két csónakkal szálltunk vízre, mert így Zsolti hozta magával Brúnó fiát is. Négyen pedig jobban férünk két csónakban. Megy a kavarás! 🙂 Ők a saját csónakban, mi meg a nagyban.

Gyurika nem szereti ha fotózzák!

Negyedóra múlva már be is álltunk a helyünkre és kezdődhetett is a dobálás. Folyamatos eszmecserék, csali mutogatások, ki milyet használ a versenyeken, meg a hétköznapi dobálásokkor (persze mindketten a kamu csalikat mutogattuk :). Zsolti még csak a botjait dugdosta össze, mikor mi már dobáltunk. Meg is jegyezte, lemerné fogadni, hogy jó szokásomhoz híven, míg ő szerel, addig én fogok is egy halat. Így is lett :). Már fárasztottam is egy 57cm-et.


Az 57-es áldozat

A szokásos Dragon Veltica 2-est tettem fel, Gyuri meg Zsolti gumiztak, de az ezen a napon nem bizonyult túl fogósnak. Én öt perc elteltével megint fárasztottam, ekkor egy 59cm-es vágott oda. A többieknek még mindig semmi. Pár perc dobálás után Gyurinak is durrant a botja, de lemaradt. Abba az irányba dobtam én is és nekem sikerült megakasztani rendesen.
37 cm-s balin volt, aki szórakozott velünk.


A szórakozó őn, már nem szórakozik 🙂

Ismét eltelt pár perc és megint fárasztok. Azt hittem valami kisebb gyökeret fogtam, mert a koppanás után minden féle ellen állás nélkül sikerült bevontatni azt a valamit a zsinórom végén. Még a felszínre is feljött és csak könnyedén jött, mikor úgy nyolc méterre volt a csónaktól, akkor látjuk, hogy tátott szájjal vízisízik a csuka koma. Egyszerűen bele húztam a merítőbe, beemelem, lemérem 52 cm-es. Nem is kicsi ahhoz képest, hogy nulla védekezéssel tudtam bevontatni.


Az 52-es csuka koma grabancon fogva

Ekkor Gyuri megjegyezte, hogy mivel az összeset bentről fogtam, álljunk inkább bentebb. Zsoltiék eleve ott álltak bent, de nem nagyon fogtak, de hát ő a világbajnok plusz vendég is, hát álljunk oda ahova ő tanácsolja. Megálltunk középen és Zsoltiék felé fordultam megnézni mit dolgoznak és látom, hogy fáraszt. Na, végre meg van neki is az első és ráadásul gumira jött. Megmeríti. 45cm-s.


“A mi Rodos-unk” a holtág közepén

Gyuri kért tőlem egy 3-as méretű Mepps Agliát, megpróbálja ő is a pörgő csalit. Azért kért kölcsön, mert ő inkább UL pecára készült és csak kis csalik voltak nála. A legnagyobb cucc is 2-es méretű pörgő volt. Feltette és tíz percen belül akasztott is egy 47cm-t.
Nem engedte, hogy lefotózzam kézben tartva vele.
Ennyire sikerült lencse végre kapnom.


Fogorvos bácsi


Most meg mozgatni akarja a szárnyát!

Ahogy visszaengedte látom, hogy Zsolti már megint gépészkedik valami állattal. Meg is lett 48cm-es. Megint gumira jött. Kezd alakulni mindenkinek a napja. Én újra dobtam, húztam a csalin egy pármétert, aztán vissza leengedtem a fenékre pihenni, nem is tekertem az orsót sem, mert épp valamit elkezdtünk dumálni Gyurival és ahogy jól kidumáltuk magunkat újra tekerésbe kezdtem, de sokat nem kellett húznom rajta, mert szinte ahogy pörögni kezdett, abban a pillanatban rá vert a csuka koma. Három-négy percig tornásztunk egymással nem akarta könnyen megadni magát, de végül kifáradt és a merítőben találta magát. Megjegyeztem, hogy ez már sokkal szebb, mint az eddigiek. Mérés 69cm-s.


A csónakban csücsülve


Mint a bojlisok!


Gyerünk evezz!

Megint egy kicsivel, de nőt az idei rekord méretem. Nem sokkal később elnéztünk a sziget végébe, mert mikor elindultunk a kikötőből a parton mondta nekünk egy horgász, hogy azon a részen valaki hülyére fogja magát piros hátú-sárga hasú gumihallal. Megálltunk és itt is pár perc után fogtam egy balint, fenéken, ugyan azzal a pörgő csalival. 39 cm-s.


Az idei rekorderem.

Balinból ez is rekordnak számít nekem ebben az évben. Gyurinak meg rengeteg oda verése volt, de nem tudta megfogni egyiket sem.
Ezután sikerült még fognom egy 32cm-et és innentől kezdve már egyikünknek sem volt egyetlen oda verése sem.
Hét órakor kikötöttünk és megbeszéltük, hogy az ősz folyamán, két verseny közötti hétvégéken még kijövünk együtt dobálni. Ez a horgászat még hasznosabb volt, mint a többi, mert elég sok új infót megosztott velem Gyuri, amit a későbbiekben hasznosíthatunk.


Az alpári naplemente.

További eredményes botgörbülést minden egyes sporttársnak!

Gábris Kornél
ABSF-Ho-Hó Klub Csuka Csapat