Közzétéve:

Rapala: Két nap a Velencei tavon

Rapala Velencei tavi élmények

1.nap

Két hónap verseny mentes időszak után, ahogy beköszöntött az ősz egyből 2 versennyel kezdtük meg az új szezont. Rapala versenysorozat 3- 4. fordulóját rendezték meg a Velencei-tavon szeptember 1-én és 2-án. Vártuk is ezt a versenyt, meg nem is. Azért vártuk, hogy végre megint egy „idegen” vízen horgászhatunk, de tartottunk is tőle, mert eddig nem volt valami nagy szerencsénk ezzel a vízzel, halbőség szempontjából. A szervezők viszont váltig állították, hogy higgyük el nagyon sok hal lesz. Ebben nem is tévedtek nagyot csak elfelejtették hozzá tenni, hogy a 10-20 cm-s balinokról és sügerekről beszélnek.
Korán kellett kelnünk az nap (2:30), hogy odaérjünk a reggel 5 órai regisztrációra. Negyed hatra ott is voltunk, regisztráltunk, elfogyasztottuk a welcome drinket, reggelit és ültünk is a csónakba.
Irány a pálya.
Ugyanoda álltunk ahova júniusban a F&H versenyen is kezdtünk, bízva benne, hogy ismét tudunk ezen a helyen halat fogni, úgy mint a múltkor is. Igaz egyet sikerült, de az is beszámított a verseny végeredményébe. Most éreztük, hogy ezen a helyen halnak illetve halaknak kell tartózkodniuk. A múltkori versenyen hallottam, hogy kicsi méretű támolygókkal fogták a csukákat, így most én is azokból táraztam be, de a már jól bevált pörgők sem hiányoztak a táskából.
Először Mepps Syclops 1-es méretű 9g-os kanalat húzogattam, amire félórán belül volt is egy jelentkező, viszont ahogy szóltam Zsoltnak, hogy merítőt kézbe venni el is ment. Pedig szépen húzott az a valami ott a víz alatt, ami még arra sem volt képes, hogy megmutassa magát. Így nem tudjuk mi volt az. Tízperccel később Zsoltinak is volt egy balin ráverése a pörgőre, de ez sem lett meg. Tovább álltunk hát másik helyet keresni. Meg álltunk itt, megálltunk ott, de még csak egy ráverésünk sem volt. Végül az egyik nádas sarkánál letelepedtünk, pontosabban oda sodort a 30-as széllökés minket és a Mepps 3-as Aglia FireTiger pörgő meghozta a várva várt csukát, egy 53 cm-es formájában.
Végre fellélegezhettünk, meg van az első halunk. Ekkor tovább álltunk egy sarokba úgy, hogy mindkét oldallal párhuzamosan tudjuk húzni a csalikat. Én feltettem egy Dragon Carina 3-as méretű 7g-os pörgőt és pár dobás után én is tudtam akasztani egy csukát. Kisebb volt mint az előző (42cm), de minden hal fontos egy versenyen.


Bár nem látszik, de 53cm-s

Félóra eredménytelen kalimpálás után visszamentünk a kiindulási pontunkhoz, hátha meggondolta magát a reggel elengedett halunk és most a csónakunkba kéredzkedik.
Majdnem így is lett. A verseny vége előtt félórával Zsolti Fire Tigerjára rávágott egy csuka, ami azzal a lendülettel ki is ugrott a vízből, de ekkor még meg volt. Aztán jött a fekete leves. Már a merítőt bedugtam a vízbe és vártam, hogy fölé húzza az áldozatot és ebben a pillanatban a merítő végétől öt centire paff, kiakadt a horog a szájából. Ott lebegett a felszínen még pár másodpercig, láttam, ahogy mosolyog is egyet, de hiába nyúlkáltam feléje, sehogy sem értem el. Ez is elúszott! Vele együtt a versenyünk is.
A két darab halunk a 19. helyre volt elég a 30-ból. 4 hallal pedig dobogó.
Ez van, kezdjük megszokni ezt a pech sorozatot, ami ezt az évet jellemzi.

 

2. nap

Végre kicsit hosszabb volt az éjszakánk mint az előző mivel most csak 5-kor kellett kelnünk. Most is a szokásos menetrend volt. Kaja, pia, indulás. A változás annyi, hogy a versenypálya máshová volt kijelölve. A felső nádasos részre ahol mi még soha nem jártunk. Azt mondták, hogy ez jobb pálya mint az előzőnapi. Háromnegyedóra max gázos csónakázás után meg is érkeztünk a helyszínre.


Szép látvány!

Tényleg jobban néz ki. Azt sem tudja az ember, hogy hova álljon le, mivel minden egyes méteren a nádfalon lát valami lehetőséget. Kiugró, beugró, kis öböl, nagy öböl, nádtorzsa szigetek minden fele amerre csak a szem ellát. Varázslatos, de így nem is tudni, hogy mit és hova dobjon az ember. Kezdésként felraktuk a tegnapi két nyerő csalit, de egy óra nulla koppintás után már cserélgettük a csalikat, de rendesen. Kezdéskor láttunk pár csapatot szákolni, de utána már csak néha és néhol. Négy óra elteltével, amikor még midig egy rávágásunk sem volt, végre találtunk egy igen ígéretesnek látszódó nád sarkot ahová pont a VB csapat (Péli Zoli-Szegedi Gyuri a tavalyi Világbajnok pergető csapat) is akart állni, csak mi beelőztük őket.  Mint az pár perc elteltével kiderült, szerencsére. A nádfal előtt 4-5 féle csalit elhúztunk legalább húsz-húsz szór, mikor feltettem újra a Dragon Carinát. Megindítás után két méterrel enyhe ütés és már remegett is a bot vége. A VB szomszédok drukkoltak is a halnak. De hiába, mi nyertünk és a hal csónakba került. Ez sem volt valami nagy (44cm ),de meg van. Ekkor még volt hátra két óra a versenyből, de akármit, akár hogyan húzhattunk nem bírtunk több halat horogra csalni.
Ezzel az egy hallal is megtudtunk előzni olyan csapatot, akinek 19 darabja volt csak aprók.
A végeredmény a 23. hely, összetettben pedig hátra csúsztunk a 4-ről a 12-ra.


Nehogy megártson Zsolti!


Lelkes cuccolás



A dudaszó elötti hajrá!


Mi ekkorával pergetünk!


Ez sem nagy, de csuka

További eredményes botgörbülést minden egyes sporttársnak.

Gábris Kornél
ABSF-Ho-Hó Klub Csuka Csapat