Közzétéve:

Balzer Pergető Versenyen Várpalota S II.

 

Itt van az ősz, itt van újra, de ez az időjáráson nem látszik.
Szeptembert írunk és tombolnak a közel 30 fokos melegek, a csukák étvágya pedig nem hagyott alább, sőt inkább most fog erősödni.

A legtöbb ember úgy hiszi, hogy csak ősszel illetve a hidegebb időszakban lehet csukát fogni. Mi ellenben úgy tartjuk: „No wind, no pike”, azaz „ha nincs szél, nincs csuka”. Csukát az év bármely időszakában nagyobb eséllyel szoktunk fogni, ha süt a nap és fújdogál a szél. Zsoltival egész évben pergetünk és a tapasztalatunk az, hogy a csukák ugyanúgy megfoghatók a legforróbb nyári napokon, mint az ősz és a tél hidegebb időszakában. Nyáron ugyan több a táplálékhal a vízben, de nem mindegyik döglődik, mint amit imitálni próbálunk az általunk vezetett csalikkal. Sokan kérdik tőlem az üzletben, hogy melyik csali a legfogósabb, de erre nehéz választ adni, mert 100%-os biztonsággal fogós csali nincs.
8-10 féle típus van, amit nagyobb eredménnyel dobálunk, de mégis ott van a táskában másik kb. 150 db műcsali. Mindig alkalmazkodni kell a víz adottságaihoz. Vannak-e bedőlt fák vagy akadók, hol a medertörés, milyen mélységű és hőmérsékletű a víz, süt a nap vagy borult az ég. Ezek függvényében kell kiválasztani, hogy milyen csalit használjunk. Nem egyszerű dolog, mivel a tapasztalat azt mutatja, hogy adott terep és fényviszonyok mellett néha ellentétes csalik működnek. Mivel minden horgásztársunknak, így nekünk is, az a célunk, hogy kifogjuk életünk legnagyobb csukáját, ezért Zsoltinak már tavaly emlegettem, hogy menjünk el idén Várpalotára az S II. horgásztavakra, mert ott rekord méretű csukákkal futhatunk össze. A tavalyi év folyamán már jártam ott és fogtam is egy 74 cm-es csukát.

Idén ősszel végre eljött a várva várt nap és végre ott voltunk, ráadásul nem csak egy sima hétköznapi horgászatra mentünk, hanem a Balzer cég által rendezett
Shirasu Pergető Kupán vettünk részt, ami három elődöntőből és egy döntőből áll. Minden elődöntőből az első öt csapat jut tovább a döntőbe. Így még izgalmasabb volt a horgászatunk. Szép napsütéses reggellel indult a nap, amit a 34 fokos csúcs követett. Ezt már előre megjósolták és így is készítettük össze a cuccainkat előző este.
Vittük az én általam kitalált ABSF HMX 10-es Pike Luring, egyedi gyártású botot, ami 260cm hosszú és 12-42g dobósúlyú, hozzá egy nagy dobátmérőjű 35-ös méretű Dragon Fishmaker 11 csapágyasorsót, amire citromsárga TUFLINE 0,15-ös /10 kg-os fonott zsinór van felcsévélve, előkének pedig egy 6kg szakítószilárdságú ultra lágy köthető fém előkét ( Technipeche Grafit Metal )használtunk. Csalinak Dragon körforgó villantókat hoztunk többségében. Azért  körfogókat, mert az elmúlt évek tapasztalata azt mutatta, hogy meleg vízben a csukák
lassabbak és az erős vibrációt keltő lassú vontatású csalikat részesítik előnyben. Ez tapasztalható volt a verseny első 10 percén belül. A mellettünk álló csapat emelte ki a vízből első 95 cm-s csukáját, aztán a másodikat, meg a harmadikat is. Nekünk meg semmi. Egy óra elteltével már kezdtünk aggódni, mert a környezetünkben már mindenki fogogatta a nagyobbnál nagyobb csukákat, mi meg semmit. Leszedtem az előkémet, hátha úgy jobban mozognak a felkínált csalijaim. Erre már volt példa idén egy másik verseny alkalmával. Ott, ahogy leszedtem az előkét, pár dobáson belül már volt is egy rávágásom ugyanarra a csalira, amire előtte nem.

Mivel most semmilyen trükk nem akart működni, ezért cserélgetni kezdtük a csalikat.
Már nemcsak a körforgókat dobálgattuk, hanem előkerültek a támolygó kanalak, a gumik a
wobblerek és a többi minden féle csali, ami csak található volt a táskában. De semmi, egy
koppintásunk sem volt. Aztán visszaraktuk a körforgót és végre Zsolti akasztott egyet, de lemaradt.
Ez már több mint dühítő. Így inkább arrébb motoroztunk és keresgélni kezdtünk a vízfelület más
részein, merre lehet még másik mély rész illetve törés.
Néha volt itt-ott egy kis kopp, de semmi több. Közben, ahogy telt-múlt az idő
s melegedett a levegő hőmérséklete, észrevettük, hogy az egész mezőnynek leállt a fogása.
Eljött azaz időszak, mikor a csuka leáll és elmegy sziesztázni. Ezt a jelenséget már több vízen
megfigyeltem. 11 és 13 óra között a csukák visszavesznek a falánkságukból. Még jó, hogy ez a
verseny 14 óráig tartott, mert bajban lettünk volna. Egy óra környékén kinéztünk magunknak egy
helyett a parttól kb. 50 méterre. Itt 2,5m-es víz volt a csónak alatt és a
második dobásomra egy erőteljes koppintás jelezte, jó helyen vagyunk.
Még dobtunk jó párat, de csak koppintásaink voltak.
Tanakodtunk, hogy a csali vagy a pozíció a nem megfelelő. Úgy döntöttünk inkább kiállunk a nádfal
elé és onnan kezdtük dobálni visszafelé, az előző mély részek irányába, ahol a koppintások voltak.
3-as méretű Dragon Veltica ezüst körforgók voltak feltéve mindkettőnknek.
Zsoltié kék pikkelyes matricás, az enyém sima ezüstszínű volt. Egyszer csak volt egy megérzésem,
mégpedig az, hogy vissza kell raknom az előkét, mert itt most hamarosan megfoghatjuk életünk
csukáját. Nem is kellett sokat várni. Zsolti pár dobás után már fárasztott is. A hal jobbra ment-balra ment, átúszott a csónak alatt, keringőzött a csónak körül. Nem adta magát egykönnyen.
De mi győztünk. 5-6 perc fárasztás után végre a merítőbe találta magát a 92cm-s csuka.


A 92cm-s

Szerencsére a villantót teljesen torokra kapta ezért nem tudott szabadulni  tőlünk.
Nagy volt az öröm. Idén a legnagyobbunk 64 cm-es volt.
Oda is böktem Zsoltinak: „Látod mondtam, hogy itt meg tudjuk fogni a legnagyobb csukánkat!”.
Ezzel átadtam neki a merítőszákot, hogy bogozgassa ki a horgot belőle. Míg ő bogozott addig én
dobtam egyet és ahogy megindítottam a 3-as Veltica körforgót, már koppant is a
zsinórom vége és elnehezedett a bot. Nem mozdult semerre sem és nem rázta semmi sem.
Először azt hittem, hogy hínár, majd fekvő harcsára gyanakodtam. Megpumpáltam, hogy kiderüljön
melyik az. A hínár kiesett a tippek sorából, mert a pumpálást követően még jobban elnehezedett a
bot és szélsebesen elindult jobbra. Ilyen erőt még sosem éreztem. Gyorsan húztam a fékemen és
próbáltam visszaterelni felénk. Elindult irányunkba, de amint a csónakhoz ért, visszaúszott megint
jobbra. Húztam még egy kicsit a féken és megint a csónakhoz tudtam terelni. Akkor megmutatta
magát, láttuk ez nem kis példány. Amint felfeküdt megtörtént a szemkontaktus és azonnal bement
a csónak alá. Ekkor, mint a harcsások, visszapumpáltam elénk és sikerült megint felfektetni.
Egy gyors mozdulattal Zsolti megmerítette. Innen nem volt visszaút. Ahogy a merítőbe került oldalára
fordult és ekkor megpillantottam, hogy mekkora csuka akadt a horgomra. Te jó ég 104cm!


104cm


Jó átmérője van


A kézfejem 20cm


Remélem találkozunk még

Ilyet eddig csak fotókon láttam és folyton ábrándoztam róla, hogy egyszer talán én is fogok egy
ekkora példányt. Az izgalomtól remegni kezdett a lábam a karom meg mindenem.
Alig tudtam kiszedni a merítőből.

Odaérkezett a mérlegelő csónak és megkérdeztük mekkora az eddig fogott legnagyobb hal.
Azt a választ kaptuk, hogy 104 cm, azaz a miénk. Ránéztem az órámra és láttam, hogy a
versenyből már csak 15 perc van hátra. Eltávolodott a mérőcsónak és dobálhattunk tovább.
Nemhiába, mert Zsolti pár dobáson belül akasztott még egy szép 84 cm-s csukát. Ez a csuka gyorsabban megadta magát, mint az előző kettő. Már csak 5 perc maradt hátra.
Mondogattuk egymásnak, hogy még csak hal legyen és akár a dobogóra is felállhatunk.

Ez sajnos nem sikerült.

Lemérték még az utolsó halunkat is és kimotoroztunk a rajthelyre. Itt kifüggesztették az
eredménylistát és szembesültünk a ténnyel, senki sem fogott 104 cm-nél nagyobbat.
Hasonlókat igen, mert volt még 3 db 100 cm-es a versenyen.
Kicsit sajnáljuk ugyan, hogy a dobogóra nem állhattunk fel és a döntőbe sem jutottunk be, de
megfogtuk a verseny és egyben életem eddigi legnagyobb halát. Bízom benne, hogy lesz még
nagyobb is. Bár magasra tettem magamnak és barátomnak a lécet, de nem megdönthetetlen.
Ráadásul, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a csukák évente átlagosan 10 cm-t nőnek és ezek a halak jövőre is itt lesznek ebben a vízben, akkor van esélyünk ismét kifogni
egy újabb rekordlistás példányt.
További eredményes botgörbülést minden egyes sporttársnak.
Gábris Kornél
ABSF-Ho-Hó Klub Csuka Csapat