Közzétéve:

A Fekák nyomában!

Ez a vasárnap egy kicsit másképp indult, mint a megszokott! Négy órával korábban kellett kelnem, de ettől függetlenül valamiért kellemes nyugalommal ébredtem! Szombat este 20 percet készülődtem, mert már rutinból pakolok 🙂 és hova készülődjek többet!?
Igaz, Átol Peti barátom egy kicsit kavarta a dolgokat, de mint utólag kiderült, jól kavarta.
Már egy hete fűzött, hogy induljunk el a III. Fekete sügér fogó versenyen a délegyházi IV-es tavon,
de nem akartam részt venni, mivel hozzá képest én jelentősen kevesebbet Fekázok.
Ő szinte hetente Fekázik az egész szezonban, én még csak egyszer voltam itt tavaly,
akkor is csak egy darabot sikerült akasztanom. OK, hogy a tartózkodási helyüket a tavon és a csalit nagyjából tudtam, de az nem valami sok, igaz több mint a semmi.
Aztán megelőző nap beadtam a derekam és nekivágtam, mit veszíthetek.
Csak tapasztalatot szerezhetek ezzel az akcióval.
De a sors vagy Peti úgy hozta, hogy mégsem vele indultam, hanem másik kedves pergető társammal Aulich Valentinnel. Ami persze nem okozott gondot csak „megoldást”.
Hasonló gondolkodásmód mellett, ki kell bírni egymást, mert mi, egyesek szerint, nehéz esetek vagyunk.
A reggel két csónak felakasztása Pesten és irány a pálya Délegyházára!
Igen, két csónakot vittem egyszerre egy 5.0-ás műanyagot plusz ráfordítva egy 380-s gumit.
Kicsit késve érkeztünk meg a regisztrációra, de ettől a brigádtól már megszokott dolog ez.
Gyors bepakolás, reggeli, sorsolás és irány a víz. A 13. rajtszám maradt nekünk, ezt sokan megmosolyogták, de én bíztam benne, mert nekem ez nem szerencsétlen szám.

A Víz

 

Útra keltünk hát a nagy vízen és az eredeti tervvel ellentétben nem jobbra, hanem balra vettük az irányt, mert a kapott pályarajzon feltűnt, hogy nincsenek letiltva a „Tuttí” helyek.
Az első tuti helyhez érve már az egyik horvát csapat kapta is ki az első Fekáját. Ez ránk nézve nem jó jel, mert a kiszemelt helyen fogják, és fogják!
Így tovább mentünk a vízen keresve a többi Valentin által ismert haltartó helyet.
Meg is találtuk a jó haltartó helyeken a halakat, csak hiába láttuk és dobáltunk a szájuk elé, nem voltak étvágyuknál, pedig a legfinomabb Savage 14 cm-s sendaal angolna „gilisztát” középen keresztbe horgozva, 2-3g-os csúszó ólommal kínáltuk fel.

Sendaal megtűzve!

2 grammos csúszó ólommal felszerelve

 

Tudom nem erre találták ki ezt a csalit, de a magyar találékonyság felülmúlhatatlan. Ha egyszer a gilisztákat szeretik a sügér csávók, akkor ezt kell adni nekik. Igaz ez nem giliszta, de hasonlít rá és nem volt nálam más.
Elsőre nem értettem, hogyan kell vontatni ezt az angolna-gilisztát, mert tavaly én wobblerrel fogtam,
Zsolti pedig 3-as Rotex-szel.
Háromnegyed óra elteltével végre Valentinnek volt egy akasztása, de megtépte, én meg hiába dobtam rájuk, nem voltak érdekeltek a csali fogyasztás területén.

A koncentráció fontos!!!

 

Tovább álltunk a Tuttíba, de ott sem volt semmi, azon kívül, hogy a csillogó karabineremet 10-15 csapó sügér követte és csapkodta. Jó fejek, csak nem voltak cél halak. Több tíz perc eredménytelen dobálás után áthajóztunk a tavalyi „Tuttí” helyre.
Ekkor már a minden mindegy alapon mentünk oda, hisz több mint két órája szinte eredménytelenül dobáltuk a vizet. A kiszemelt helyre érve láttuk is, illetve Valentin látta a cél halakat, mert ő nem szemüveges, ezért Polaroid napszemüvegben volt és lelátott a vízfelszín alá úgy 1,5 méterrel, én meg csak max. 60-80 centiig láttam. De hiába láttuk őket, toltuk nekik a cuccot, nem akarták szájba venni a felkínált csalit. Nem adtuk fel és dobáltunk töretlenül, míg nem nekem az egyik leengedett csali újraindításakor megrázta magát a zsinór vége, a bot karikába hajlott és megindult a „harc”.
A harc, ami nem tartott túl sokáig, mivel bíztam a felszerelés erejében és az elég nagy merítőben,
amivel viszonylag gyorsan csónakba lehet emelni az áldozatokat.

Az első!

 

Gyors haltartóba helyezés után folytathatjuk is a dobálást. Ekkor Valentin megkérdezte, hogy hogyan jött, milyen mozgatott csalira, mire a válasz egyszerű volt, „nem hallgattam rád”. Úgy vontattam a csalit a kis súly ellenére, mintha 5-7grammal szerelt 2-3”-os csali lett volna.
Azaz a fűrészfog elmélettel, hiába a mély víz, működött a dolog, mivel pár perc elteltével már jött is a következő. Ugyanúgy a leereszkedő csalira nyúlt rá, mint az előző haverja és már szaladt is a csalival, de én visszatartottam és beletereltem a merítőbe.

Nekem kettő

Ússz barátom!

Ezután további negyedóra-húszperc eredménytelenség jött, pedig még mindig láttuk a víz alatt a csónak körül csalinkázni a nagy vadakat. De egyszer csak Valentin az egyik látott halra rádobott és megakadt neki, végre rendesen és meg sem tépte. Segítettem megmeríteni és mehetett is a többiek mellé. A part melletti bokrot kiszemeltem magamnak és azt erőltettem.  Pár dobás után aztán nekem is akadt még egy a bokor előtt békésen úszkálók közül, amit szintén sikeresen a merítőbe tereltünk. Ekkor megérkezett a mérlegelő csónak és a mérlegelést követően közölték, hogy egész jól állunk ezzel a négy darabbal, mert még a centijeink is magasak (mint én hö-hö).

A négy, az négy!

Hess, hess vissza az éltető közegbe.

 

A mérlegelés végeztével dobtam még párat és megint jött egy. Így már meg is van a kvóta, mert ezen a versenyen az 5 legnagyobb fekete sügeret számolják be. Igaz, hogy erről a helyről szedtünk le öt halat, inkább továbbmentünk a pályán, hátha találunk még kifogható és becsapható Fekát. Oda mentünk ahol a verseny elején még nem láttunk egyet sem. És most mégis ott voltak. Láttunk elég szép nagyokat is (kb. 45-55 cm-eket). Dobáltuk őket, de inkább arrébb álltak, szerintem csak röhögtek rajtunk, hogy mit akarunk mi itt. Ezek nagyok, öregek és rafináltak! Volt olyan is, amelyiknek végigcsurgott a fején a gumi gili és nem zavarta, nem vette szájba. Ahogy körülöttünk úszkáltak békésen bennünk úgy ment fel a pumpa. Nem igaz, hogy nem lehet őket megfogni, pedig a versenyből már csak néhány perc van hátra.
Aztán megtört az egyiknek az étvágytalansága és Valentin csalijára ráharapott és megtartotta a szájával! Őt is bemerítettük a csónakba és ekkor le is fújták a versenyt és elindultunk vissza a kikötőbe. Mivel ez már cserélős hal (mert csak az 5 legnagyobbat mérik) kiderült, hogy 1 centivel nagyobb az eddig fogott legkisebbünktől. Itt fokozódott az izgalom, mivel kiderült, hogy másik csapatoknak is van 5 db hala.
Megint, mint a megszokott verseny feelingek, itt is centi háború lesz.
De ez a centi háború szerencsére a mi oldalunkra billentette végre a mérleg nyelvét és megszereztük az első „szívós” helyet, azaz a 2-at!
De beérjük ezzel is, mivel ez volt az első versenyünk, pláne közös versenyünk Valentinnal. Majd jövőre!

Az első három helyezett. Igen, rossz helyre állítottak minket! Nem harmadik, második!


A mezőny!

Felszerelés:

Bot: XLNT2 10-40g 213cm

Orsó: Okuma Caymus 35

Fonott: Finezze HD4 szürke 0,08mm

Előke: Savage 100% Fluorocarbon 0,26mm