Közzétéve:

A “domb” két hala

2013. január 19-e szombat. Ismét eltelt 2 hét, hogy nem tudtunk horgászni, de végre a mai napra kiolvadt a szabadidő központ (mi csak dombnak hívjuk) vize, sőt még emelkedett is a vízszint kb. 2-3 cm-rel.
Időben elindultam reggel munkába, hogy megnézzem, hullámzik-e a vízfelszín vagy megkeményedett az éjszaka folyamán. De hiába az éjszakai -5 fok, a víz nem hagyta magát és szépen kiolvadt szinte az egész vízfelületen.

Zsolttal megbeszéltük, hogy 13 órakor találkozunk a bejáratnál, de annyira siettünk mindketten, hogy félórával hamarabb már ott voltunk. A halfogó „vadászvér”, azért hajt mindkettőnket! A bejárattal párhuzamosan az „A” állásokon haladtunk felfelé és keresgéltük, hogy hol bujkálhatnak a fogas barátaink. Nehezen találtuk őket. Mászkáltunk állásról állásra. Az optimális hely kiválasztását még a hó is nehezítette, mivel nem minden állásba tudtunk lemenni. Közel 2 óra keresgélés és dobálás után feltettem a Power Line Green 0,07mm-es fonottam végére egy fehér 5 cm-s mini „Sandra” utánzatot a Dragon Hitman-t 3g / 2/0 jiggel és elkezdtem befele dobálni a parttól úgy kb. 30-40m-re, mert megint azt éreztem, mint a múltkor, hogy nem a szélénél lesznek a halak, hanem bentebb a mélyebb vizeken. És bejött a számításom! Kb. a 10-ik dobásomra, a fenéken pöcögtetett csalimra rávágott egy süsü.
Nem nagy, de legalább süllő.
Életem második legkisebb süllője. Mérete azt mutatja, hogy van friss ívás ezen a vízen.

A 29 cm-s áldozat.

Így jobban látszik a mérete.

Ez eddig a legkisebb pergetve fogott süllőm: 15cm (csépai-holtág)

Gyors fotózás után már ment is vissza az éltető elemébe „a vízbe”. Dobálgattunk kitartóan tovább, de semmi sem jött. Elmentünk a tó vége felé „40-es állás”-ig, egészen addig a helyig, amíg nem volt jeges a víz. De itt sem fogtunk semmit sem, plusz még rávágásunk sem volt, így visszamentünk a kiindulási ponthoz, azaz a bejárathoz. Ott is a tó másik oldalára az úgynevezett „B” oldalon keresgéltünk tovább. Ezen a helyen is ugyanazt a csalit húzogattam, mint amott és láss csodát most is fogtam egyet, csak most nem süsüt, hanem csukát.
Ilyen a horgász szerencse.

42cm-s „mirelit” csuki! Pedig nem a hűtőből való, csak leraktam a hóba.

Fő az önbizalom, ezért akartam még fogni mellé egy nagy tesót is, de az égiek ezt nem akarták. A 0,07-es fonott egész délután jól harcolt a gyűrűbe fagyott jéggel, de az utolsó dobásnál már nem bírta tovább. Nagyot lendítettem a botomon és a Sandra önálló életre kelt. Repült szabadon.
Ekkor már nem szereltem újra, mivel már sötétedett is és zárni is akartak, így fogtuk magunkat és hazamentünk. Érzékeny búcsút vettünk a víztől a mielőbbi viszontlátásig.

Írta: Gábris Kornél